Az Újévvel együtt én is beköszöntem!

Felújított honlapok

Nem is tudom, hanyadik arculata ez már az UngPartynak. Annyi bizonyos, éppen három év telt el azóta, hogy a NetPánsíppal és néhány más, azóta meg is szűnt alrendszerrel megindult az akkori UngParty NetCafé. Esetlen volt és esetleges – mégis megnyitotta előttem azt a távlatot, amelynek a létezéséről azelőtt jószerével nem is tudtam. Merthogy böngészni csak alig valamivel korábban kezdtem, és szinte azonnal, amint megértettem, mi az a honlap, lett sajátom. Eleinte szerelmes izgalommal töltött el a hálós megjelenésnek a nyomtatottól gyökeresen elütő jellege, aztán lassan megszoktam, és ma már el se tudom képzelni, hogy alkotókedvemet, exhibicionizmusomat és szerkesztői ambícióimat ne itt éljem ki. Bűnös magamutogatásomat és gyakran másokat irritáló őszinteségemet valamelyest talán enyhíti, hogy honlapgazdaként kezdettől fontosnak tartottam mind nagyobb számú „külső” szerző szerepeltetését, és nem is tudok eléggé hálás lenni mindazoknak, akik vállalták, hogy önzetlenül, „csak a szégyen” fejében nálam publikáljanak. Nélkülük nem válhatott volna az Ungparty virtuálévá: olyan webhellyé, amely a könyvtár, a kabaré (mint szórakozóhely) és az irodalmi kávéház erényeit kíséreli meg egyesíteni.

Hogy milyen eredménnyel? Az ítéletet nyilván a Nyájas Olvasó mondja ki – akit ezúton csókoltatok.

Holnapi jegyzetemben többek között arról szólok, hogy december 30-án hozzám eljuttatott levele szerint mit tart Dupka György balgaságnak.

Onagy-comment a Teraszon alábbi jegyzetemhez