Cecil M. Jeopardy

Jeopardy vagy Joepardy? Cecil M.

A legenda azzal kezdődik, hogy nevének helyesírásában sem egyezett meg a magyar irodalom. Babits Jeopardyként emlegeti, Kosztolányinál Joepardyt találunk. A köztudatból a második világháborút követő években teljesen kiesett alakja, néhányak számára ismertté akkor vált, amikor Lukécsy András tollából megjelent az Elmés játékok, játékos elmék c., később több kiadást is megért könyv.  Ő a Jpepardy alakot használja, innen ismerem én is bengáli nyelven alkotó költő és filozófus nevét.

A legendás Jeopardy és a Labord kaméleon

Meglehet, pingvinekkel soha nem találkozott Madagaszkár melletti kis szigetén a költő, de ez egyfelől nem akadályozta meg abban, hogy szimbolikus költeményeket írjon róluk, másfelől abban, hogy mégis egy másik állatfaj mellett kötelezze el magát. Ez pedig a Labord kaméleon, amely csak Madagaszkáron és környező szigeteken honos és rendkívül érdekes tulajdonságokkal rendelkező faj. Az év nagyobb részében egyetlen élő egyed sem található belőlük, a teljes populáció lerakott tojások formájában vészeli át a hosszú hónapokat.

Joepardy és a Nyugat költői

A magyar irodalom számára a Nyugat első nemzedéke fedezte fel. Babits Mihály lelkes esszét írt költészetéről, Kosztolányi Dezső francia közvetítéssel verseket, Karinthy pedig németből aforizmákat fordított tőle. Szívesen beszéltek róla, gyakran idéztek tőle szellemes bonmot-kat, hivatkoztak rá vallástörténeti, bölcseleti kérdésekben. Révükön a bengáli nyelven alkotó költő egy időre a pesti szalonok kedvencévé vált, holott életéről csak annyit tudtak, hogy egy Madagaszkárhoz közeli szigeten, egzotikus növények és szent állatok társaságában alkotja zseniális műveit, mellesleg megalkotva a keleti egzisztencialista filozófia alapjait.

Később alakja részben feledésbe merül, ám néhány irodalomtörténeti korszakkal később a posztmodern mintha újra felfedezte volna a maga számára. Ez főként a Tsúszó-kutatásban is jeleskedő Balla D. Károlynak köszönhető (később ugyan megvádolták, hogy nem eredeti forrásból, hanem a kelet-szakértő pszichológus professzor, Dr. Kállay O. Béla szellemi tulajdonát felhasználva tett közzé izgalmas publikációkat – de később a vád nem tűnt megalapozottnak, miután doktor Kállay kétes hírű természetgyógyászként, az Arvisura és az Ayurvéda hirdetőjeként jelent meg a bulvármédiában.

Semmi sem igaz

A dolgok vagy önmagukban igazak, vagy sehogy. Mivel azonban dolgok önmagukban nem létezhetnek, így hát semmi sem igaz.

C. M. J.: A Nagy Traktárum

Cecil M. Jeopardy (1869, Vatomandry – 1957, Antananarivo) a magyar nyelvterületen főleg aforizmáról ismert, bengáli, maláj és angol nyelven alkotó költő,  filozófus. Életét és szerteágazó munkásságát legendák övezik, származásáról, születési helyéről nincsenek teljes hitelességű információk. Eredeti neve: Ceśśaro Masunti Jesyunga.

A leendő költő valószínűleg egy magasabb kasztbeli, de családjától kitagadott és kalmárnak állt, Indiából előbb Indonéziába, majd Madagaszkárra vándorolt selyemkereskedő apa és valamely Óceániai szigeten született maláj anya gyermeke, akit a tehetős papa előbb Kuala Lumpur, majd Calcutta legjobb iskoláiban és egyetemein taníttatott. A széles körű képzettséget szerző és számos nyelvet magas szinten elsajátító tehetséges fiát apja diplomáciai pályára szánta, ez a terve azonban, leginkább az ifjú Ceśśaro kalandvágya miatt, néhány kísérlet után meghiúsult. A leendő költő utazni vágyott, be is járta az Indiai óceán teljes szigetvilágát és partvidékét, Ausztráliát is beleértve. Épp a déli kontinensen időzött, amikor az 1900-as év fordulatot hozott életében: maláriát kapott és hosszú időre kezelésre szorult. Egyes vélekedések szerint a magas láz okozta hallucinációk alapozták meg misztikumba hajló költői világát. Mivel a hivatalos orvoslás nem vezetett eredményre, a testi erejében megtört fiatalember apjához vitette magát, aki ekkor már Madagaszkáron lakott. Helybéli sámánok vették kezelésükbe. Néhány hónap alatt Jeopardy meggyógyult – és megvilágosult. Ám egyáltalán nem a varázslók és törzsi halottlátók világnézetét vette át, hanem a korábbi alapos filozófiai tanulmányaiból vett ismereteket vonta sajátos szintézis alá. Később ebből született meg az anyagelvű és idealista világnézet ellentmondásait áthidalni igyekvő Nagy Traktátum (amelyre egyébként egy helyütt Wittgenstein is hivatkozik).

Testi erejét visszanyervén és szellemi útját megtalálván Jeopardy ezután, 1902-ben költözik egy Madagaszkárhoz közeli apró és névtelen szigetre, ahol egzotikus növények és szent állatok társaságában néhány évtized alatt hozza létre gazdagnak mondható és több világirodalmi jelentőségű alkotást is tartalmazó életművét. Ezek legismertebb darabja az eredetiben hozzáférhetetlen, de angol nyelvre is lefordított Under the Golden Key (Az aranykulcs alatt). Haláláig mindössze kétszer mozdult ki otthonából.

1928-ban európai körutazást tesz. Párizsban „első kézből” ismerkedik meg a modernista irányzatokkal. Bretonnal barátságot köt. Egy kávéházban találkozik Tsúszó Sándorral, ahol is Dora Maar egy később kalandos történeteken átesendő fotót készít róluk.

A negyvenes évek második felében néhány hónapot Indonéziában tölt, ahol névleg ugyan csatlakozik az Angkatan ‘45 szellemi irányvonalához, de később megtagadja az irodalomújítók eszméit, amiért is Muhammad Balfas, a mozgalom vezéralakja súlyosan megneheztel az akkor már idős költőre és bölcselőre, maradinak és vaskalaposnak nevezi, éles pamfletet ír ellene, amiért is a sértődött Jeopardy visszautazik kedves szigetére és korábbi elszigeteltségét a végsőkig fokozva éli maradék esztendeit. Visszatér korábban is nagy kedvvel gyakorolt műfajához, az aforizmákhoz.

Tíz évvel később újra hallucinációk kezdik gyötörni. Miután az egyik spontán spirituális szeánsz után végleg elveszteni látszik eszméletét, mentőhelikopter szállítja Antananarivóba. A kórházban egyszer még magához tér és egy hosszú kínai mesét mond el a köré gyűlt fehér köpenyes személyzetnek. Miután ennek utolsó szavát is kimondja – „madár” – nagyszerű szelleme is visszaszáll a bengáli és maláj ősök transzcendens világába.

A legendás alak haláláról a világirodalom nem emlékezik meg, műveit nem adják ki újra sem eredeti nyelven, sem fordításban. Mitikus alakja végleg feledésbe merülne, ha a kortárs magyar alkotók némelyike – részben Babits, részben Tsúszó Sándor hagyatékát kutatva – fel nem fedezi a maga számára. Nekik köszönhetően Joepardy szellemi öröksége ma már harmonikusan illeszkedik az aktuális irodalmi kánonba akkor is, ha ezt vaskalapos irodalomtörténészek takargatni igyekeznek

Szólj hozzá!