Káros-e a klórozott ivóvíz?

Ivóvízkezelés, fertőtlenítés klór (Cl2) hozzáadásával

A vegyszeres ivóvízkezelés a XIX. század végétől vált elfogadottá, ekkor a fertőtlenítést klórgáz hozzáadásával oldották meg, az eljárás a XX. sz. elején vált rendszeressé és általánossá. Ma is ez a legtöbb országban az ivóvíz egészségügyi célú fertőtlenítésének a módja. De nem azért használják a klór oxidáló hatását erre, mintha ez lenne a legbiztonságosabb vagy akár a leghatékonyabb vízfertőtlenítő eljárás, hanem mert a chlorine a legolcsóbb szer, leghozzáférhetőbb metódus.

A vízklórozás kedvezőtlen élettani hatásait a közelmúltban ismerték fel. Az ENSZ keretében működő Egészségügyi Világszervezet (World Health Organization, WHO)  szerint

a klóros vizet fogyasztók körében a rák kockázata 93 %-al magasabb, mint azoknál, akiknek ivóvize nem tartalmaz klórt.

Az ügy előzménye, hogy bizonyos Dr. Joseph M. Price kutatóorvos egy erősen vitatott könyvet írt a hatvanas évek végén, melynek címe ez volt: Koszorúerek / Koleszterin / Klór, ebben szenzációs kapcsolatot vélt felfedezni a halálos szívbetegség és a klórozott ivóvíz között!

Ne igyon egy csepp csapvizet sem, amíg el nem olvassa ezt a könyvet, áll a fülszöveg elején. Megtudhatjuk: Dr. Joseph M. Price régóta állítja, hogy az ivóvízben a klór – nem pedig az ételben található koleszterin – a koszorúér-betegség fő oka. Bátor könyvében kihívja az orvosi intézményt saját jól dokumentált elméletével, amely közvetlenül összekapcsolja a halálos szívbetegséget és a halálos klórt. A kutató arra a következtetésre jutott, hogy

Semmi sem tagadhatja azt a megcáfolhatatlan tényt, miszerint az atherosclerosis és az ebből származó jelenségek,  a szívroham és a stroke alapvető oka a klór.

E köny megjelenése óta számos jól-megalapozott aggodalom él a klórral kapcsolatban. Amikor klór kerül a vízbe, a természetes vegyületekkel összekeveredve trihalometánná, vagy THM-mé alakul (a klórral történő fertőtlenítés mellékterméke). Ezek a klór melléktermékek indítják be a szabad gyökök kialakulását a szervezetben, mely sejtkárosodást okoz és erősen rákkeltő. Ugyanakkor a mérvadó szakemberek azt állítják: a trihalometán csak hosszú távon és nagy koncentrációban fogyasztva okozhat károsodást, de érvényes a figyelmeztetés: Habár alacsony az ilyen rákkeltő anyagok THM-koncentrációja, a rákkutatók szerint pontosan ezek az alacsony szintek felelősek az emberi rák többségének kialakulásáért.

Elsődlegesen persze a klór egy baktériumölő szer, használatának egyetlen célja az emberi szervezetre káros organizmusok elpusztítása az ivóvízben. De amikor klórt tartalmazó vizet fogyasztunk, a mi sejtjeinket és szöveteinket is károsítja.

Megoldást nyújthat a problémára, ha a klór helyett klór-dioxidot használunk. Az ivóvíz fertőtlenítésre használt ClO2 képletű a klórdioxid szer sokkal kevésbé agresszív az emberi szövetekre nézve, ugyanakkor hatásosabb a kórokozók elpusztításában. A mikroorganizmusok elpusztítása után visszamaradt szervesanyag-maradékot is felszámolja, így egészségkárosító hatása elenyésző. Világszerte egyre több településen állnak át nagyüzemi ivóvíz kezelésben a klór használata helyett klór dioxid tartalmú készítmények, így például a Twinoxide használatára. (PR-cikk)

Szólj hozzá!