Danuta és a damokleszi kard

Lassan szorul a hurok. Eddig csak szóbeszédnek véltem és nem adok a pletykára. Különben sem eszik olyan forrón a kását. De a baljós jelek sokasodnak. Az egészségügyi reform éveleji keserű pirulája után következő probléma, egyben állandó botrányt biztosító téma az adórendszer korszerűsítése.

Üres az államkassza. Tananyag, hogy több pénzhez akkor jut az állam, ha csökkenti a kiadásokat és/vagy növeli a bevételeket. Fogas kérdés: Hogyan lehet egyszerre növelni a forrást, egyben csökkenteni az adót? Mert utóbbi is szerepel az elsődleges célkitűzések között. Erre (és különben bármire) vonatkozólag bármilyen javaslatot tesz az illetékes szakágazat, azonnali felhördülés az eredmény. Minden oldalról. Egyik elképzelés kergeti a másikat: politikus névével fémjelzett szakbizottság, másikról elnevezett ellenbizottság, módosított javaslatok, azok reformja. Követni sem lehet a koncepciók tartalmát és azok hetenkénti változását. A szilveszteri politikai kabarét is foglalkoztatta, hogy érdemes-e egyáltalán elolvasni a „Herzog 2”-t, ha máris jön „Merz 5”. Néha aztán, mintegy jelszóként, kiszivárogtatják, a törvénymódosítási csomag valamely részletet, amely gondoskodik a következő két hét politikai csatározásairól felborzolván egyben az állampolgárok kedélyeit.

Egyik ilyen felkapott címszó a feketemunka kifehérítésének és megadóztatásának terve. Az újságok írták, hogy az előirányzat szerint májustól a feketemunka, szemben a jelenlegivel, nem kihágásnak, hanem törvénysértésnek minősül majd, sokkal magasabb büntetést vonva maga után, mint eddig. Célpont elsősorban az építkezéseken dolgozó, vállalkozók által alkalmazott illegális munkaerő, de a feketemunka általában fokozottan üldözendő, az élet minden területén. A TV, hogy érthetőbb legyen, miről is van szó, tipikus példaként a magánháztartásokban tevékeny takarítónőt vizualizálta – fejkendős szimpatikus hölgy, vödör, partvis, felmosórongy, porszívó, polgári lakásbelső. Szöveges híranyag: a kb. tízezer berlini (nagyrészt lengyel) takarítónő közül csak 835 szerepel az adóhivatalok nyilvántartásában. És ez szörnyű nagy adókiesés, veszteség az államnak. Ami pedig tűrhetetlen. A tervezet szerint a magánszférában hamarosan bűnözővé válik a bejárónő, a pesztonka, a zongoratanár és a korrepetitor, ha nem adózik. És miután nem tudnak minden házitündér mögé egy-egy ellenőrt állítani, az állam fokozott mértékben lesz ráutalva a szomszédok, kollégák, vagyis a jóakaratú emberek – akár névtelen – bejelentésére.

Ez a (rém)hír féktelen indulatokat gerjesztett. A polgári értékeket, a szabadságot, a liberális demokráciát féltő értelmiségiek tollából már másnap dőlt a felháborodott harag. Ilyen utoljára a sztálinizmusban volt! Hallatlan! Hogy egy közép-európai demokrácia ismét a besúgórendszerre épüljön! Erre még a STASI sem vetemedett! Orwell 1984! ...és egyáltalán!

A hatóságok azonnal reagálván igyekeztek megnyugtatni a kedélyeket. A minisztérium szóvivője a törvénytelenséget elkerülendő javasolta, hogy egyszerűen jelentsék be – munkaadó és munkavállaló közösen – a Bundesknappschaft nevű frissen erre a célra kiszemelt központi állami hivatalnál a munkaviszonyt. Amennyiben nem folyik több pénz havonta, mint 400,- €, akkor ez tipikus ún. „minijob”, amely adómentes, szociális vonzata pedig mindössze 13 % pluszterhet ró a munkaadóra. Arról nem szólt a fáma, hogy a magánháztartás eztán a kiadást a vállalkozókhoz hasonlóan adócsökkentő költségként kezelheti-e. Mert ha nem, akkor így egy csapásra 13 %-kal drágább és adminisztratívan macerás lenne a bejárónő minden előny nélkül. Szerintem halva született ötlet.

A másnapi újságban aztán az állt, hogy célszerű lesz a lengyel munkaerőt is a fentiek szerint bejelenteni. Nem baj, hogy nincs munkavállalási, tartózkodási engedélye. Az más intézmény hatásköre és ezek között nincs információcsere. Lényeg az adóbevétel, a többi nem érdekes. Isten bizony ezt írta az újság! Elgondolkoztam. Ha a minijob adómentes, viszont továbbra is illegális, de azt információ híján kiszűrni nem lehet, akkor mi haszna van az államnak az egészből, minek a tetemes adminisztratív felhajtás?

A zöldek rögtön bejelentették: Követelik a lengyel munkaerő azonnali jogi legalizálását. Ugyanis bár Lengyelország május elsején belép az Únióba, szabad munkaerő-vándorlás még továbbra sincs évekig. Vagyis a minijob-gondolat nagyszerű, csak a lengyel bejárónőre státuszilag nem alkalmazható. Ha nem jön a „zöldkártya”, a Danuták munka, a polgári otthonok pedig takarítás nélkül maradnak. Mert azt ugye senki nem hiszi, hogy az Olák, Danuták helyét tömegesen átveszik majd a bennszülöttek.

Újabb nap újabb híre: Szó sincs semmilyen munkavállalási engedélyről, a belépő államokra vonatkozó, időben lépcsős munkaügyi szabályozás érvényben marad, a zöldek beadványát már előre visszautasítja a kormány. A minijob-szabály illegális külföldiekre a korábbi híreszteléssel ellentétben definitíven nem érvényes. (Érdekes, több szó nem esett a hatóságok közötti információcsere létéről/nemlétéről.) Danuta tehát hivatalosan továbbra sem jöhet.

A néhány törvénytisztelő és helyi bejárónőt alkalmazó háziasszony félelmében viszont másnap megrohamozta a Bundesknappschaft-ot. (Nota bene, a tervezetet még csak tárgyalják, a törvény legjobb esetben is csak nyáron lép életbe.) Az intézmény a lerohanásra nem volt felkészülve, így a rend már az első délelőtt felborult. Tanulság: Az is rossz, ha hirtelen betartják a szabályt.

Mintegy ideiglenes befejezésként a többnapi állandó egymásnak ellentmondó nyilatkozatok után és a legutóbb definiált hivatalos felfoglalás szerint a célcsoport a vállalkozói feketemunka. A magánháztartásokat a kormány pillanatnyilag nem kívánja átvilágítani. Vagyis most éppen cigarettaszünet: Nem eszik olyan forrón a kását. Egyelőre.

Az egész hercehurca persze lehetővé tenne néhány, a törvényalkotó honatyák bölcs előrelátására vonatkozó nemzetközi politikai összehasonlítást, továbbá a korábbi gazdasági és történelmi korszakok példái alapján messzemenő értékelést is, de ezt most mellőzöm.

Pompéry első oldal + SEO 2019 ClO2: Vízfertőtlenítés - fehérítő szer