A magyar nemzetstratégia olyan, mint az Ariadné fonalából kötött pulóver.
...a modern költészet a nyelv zárt rendszeréből fakad; ez a költészet a szavak, a nyelvi struktúra kombinatív lehetőségein alapuló kaland, amelynek során a jel (a szó) és a költői szándék csaknem véletlen találkozásából kap hajlékot a versben a jelentés, a »gondolat«. (Lengyel Balázs)
Leginkább a túlélésbe hal bele az ember (Zöldi László)
A művészetben az a legjobb, hogy nem muszáj csinálni. (Hrabal nyomán)
A közvetített világok elveszejtik lábad alól a talajt, ám a közvetlenség öröme megteremti számodra az otthonosság birtokait.
Az élet voltaképp nem más, mint a halál lappangási ideje. (Szitányi György nyomán)
Az állandóság illúzióját leginkább az állandóságba vetett hitt állandósága tartja fenn.
Az még nem olyan nagy baj, ha egy író mindent megír, ami az eszébe jut. Kínosabb, ha azt is, ami nem.
Halálom után bináris kód szeretnék lenni.
A vallási tudattartam a külső világ reáliáival szemben azzal a felülmúlhatatlan tulajdonsággal rendelkezik, hogy nincs valós létezése és ezért benne automatikusan megszűnik a „jelenség” és „lényeg” feloldhatatlan ismeretelméleti ellentmondása.
Hallottam valakitől, hogy a vallás komoly dolog, nem lenne szabad papokra bízni.
Legeredményesebben könnygázgránáttal lehet meghatni az embereket.
A biztonság unalmas, a veszély fárasztó. Egyedül a biztos pontok és az ezek közé kifeszített veszélyek egymásutánja üdvözíthet.
Nincs külön szavam a jóra és nincs külön a rosszra. A létező önmagában érdekel.
Egyeseknél az íróság egyetlen érzékelhető eredménye az alkotói válság.
Független embernek gondolom magam, pedig lehet, hogy csak összeférhetetlen vagyok.
„Ez a művészet csodája, hogy az ember sokkal nagyobbat szarik, mint amekkora a seggén kifér.” (Weöres Sándor Fülep Lajoshoz írt leveléből)
Korábbi C-dul:     01 | 02 | 03