Magyarország az EU küszöbén

10 dolog, amit tudni kéne
avagy
nyelvtudás ellenére miért nehéz olykor megértetni magunkat

EU-bővítés, nap mint nap és lépten-nyomon. Itt, Németországban is, de még inkább a csatlakozóknál. (Igaz, ott ez jobbára nagyobb esemény.) Mint krónikusan kicsi és ezért a nemzetközi porondon kevéssé exponált ország, hazánk elérkezettnek látja a pillanatot, hogy hosszabb idő után végre ismét rivaldafénybe léphessen. Régi és visszatérő probléma, hogy a külföld keveset tud rólunk, éppen ezért jó apropó a csatlakozás, amely kapcsán végre be lehet mutatkozni. Mi több: van is fogadóképes érdeklődés.

A MagyarOnline.Net (MON) Internetes fórum, amelynek célja a nem kárpátmedencei magyarság összefogása, két éve működik. A világ minden tájáról itt összejövő emberek a legkülönbözőbb témákról társalognak – megjegyzem: kiegyensúlyozott, civilizált hangnemben, a fennálló nézetkülönbözőségek ellenére sem acsarkodva. Amikor ténnyé vált Magyarország belépése az Unióba, a MON külön rovatot nyitott a csatlakozási kérdéskörnek. Akit érdekel, vitatkozhat arról, hogy elegendő-e az idő a felkészülésre, hogy milyen az élet a mai tagországokban, milyen a magyarországi helyzet a rendszerváltás után, árak összehasonlítása itt és ott, egészségügy, paraszolvencia, lakásprivatizálás kérdése, határtalanok-e a lehetőségek „Schengenen” belül, stb., csak hogy néhányat említsek a témakörökből.

A csatlakozás kapcsán felvetette valaki, foglaljuk tán össze azt a tíz dolgot, amelyet szerintünk az EU-ban feltétlenül tudni kellene Magyarországról. Szerintünk, vagyis a MON-tagok szerint, és ez egy meglehetősen heterogén közösség. A mindenkori beállítottság, vérmérséklet, érdeklődési kör, lakhely, identitás, stb. függvényében nagyon érdekes tízpontos gyűjtemény-sorozat jött létre. Fontos történelmi események, nemzeti hősök, irodalmi nagyságok, határon inneni és túli legszebb tájaink, műemlékeink...: hosszúra nyúlik a feltétlenül ajánlott – hogy ne mondjam, legszívesebben kötelezővé teendő – tudnivalók sora.

Az összeállítások elgondolkoztattak. Úgy vélem, ha a megértésre, befogadásra apelláló ismertetés a cél, másként kellene hozzáfogni. Ezért a saját alábbi pontjaim megfogalmazásánál nem az a szempont vezérelt, hogy mire lehetünk büszkék, kik a külföldön méltatlanul ismeretlen nemzeti hőseink, milyen történelmi vívmányaink vannak, esetleg melyek a világörökség-címre sikerrel pályázó szuperlatívuszaink, vagyis nem nagyszerűségünk tudata. Helyette inkább azokat a tényeket, adottságokat gyűjtöttem össze, amelyeket egyszerűen célszerű tudni Magyarországról ahhoz, hogy a találkozás során érthető legyen a másik számára a mindenkori magyar partner magatartása, reakciója.

Íme a – főleg német használatra összeállított – szubjektív listám:

1. Magyarország ≠ összmagyarság. (Határon belüli, határon túli és külföldre szakadt magyarok, ezek bonyolult egymáshoz való viszonya, kisebbségi kérdések. Trianon feldolgozatlansága az anyaországban és az utódállamokban egyaránt >> kisebbségi problémák a szomszédokkal.) Mindez determinálja a nemzeti öntudatot.

2. A rossz konfliktuskezelési készségből adódóan óriásiak a feszültségek. A társadalom megosztott és ez kedvezőtlen a rég esedékes feldolgozatlan problémák megvitatásához.

3. Gazdaságilag a Duna a szó szoros értelmében vízválasztó vonal: Nyugat-Magyarország lényegesen fejlettebb, mint az ország keleti fele. Keleti felzárkózás az infrastruktúra javulásával (autópálya kiépülésével) várható.

4. A szociális olló a pozitív gazdasági statisztikák ellenére nagy és növekvő tendenciát mutat.

5. Modern, az EU összes előírásainak megfelelő jogrendszer.

6. Magyarországon meglehetősen nagy a bürokrácia, amely szerintem kerékkötője a fejlődésnek.*

7. Az EU-csatlakozással kapcsolatban rengeteg a fenntartás, a tagságot Magyarországon nem tekintik egyértelműen várható földi paradicsomnak.

8. Fantasztikus termálvízkincs és -készlet az ország egész területén.

9. Az ország nemcsak Budapestből és a Balatonból áll.

10. Tokajban nemcsak desszertbort termelnek.

Pótpont:
A gulyás = leves, „Goulasch” = paprikás, paprikás ≠ pörkölt. (Utóbbi azonban már magasabb konyhatechnológiai ismereteket feltételez.)

* A bürokrácia magyar mértéke szélesebb körű összehasonlítás esetén akár „EU-like” is lehet. Tény, hogy Németország az összes itt és máshol uralkodó ellentétes hiedelemmel szemben mindenesetre sokkal kevésbé bürokratikus, de ezzel maguk „a” németek nincsenek tisztában. A jelenlegi reformok összes szigorító rendelkezése sem tudta még eddig megközelíteni a magyar szintet. (Ez utóbbi megjegyzést a potenciális német tudnivalók egyikének tekintem. ?)

***

Idáig jutottam gondolataimban, amikor eszembe jutott: Mit tudunk mi, pl. Litvániáról? Igaz, hogy Európában az információ egyenáramként Nyugatról Keletre folyik, ennek következtében rendszeresen megállapíthatjuk, hogy nyugati szomszédaink milyen keveset tudnak rólunk. De biztosak lehetünk-e benne, hogy mi mindent tudunk róluk? Felötlött bennem, hogy a fenti logikát követve Magyarországon is célszerű lenne – megkockáztatom: illene – 24x10 pontnyit tudni a többi tagállamról.

Ha 24 szempontot nem is, de egyet legalább bemutathatok. Alább olvashatók azok a tudnivalók, amelyek ismerete tapasztalataim szerint feltétlenül megkönnyítené honfitársaimnak a tájékozódást a német viszonyok között.

1. Nincs nyelven és/vagy kultúrán alapuló össznémet nemzeti identitás. Létezik a német öntudatnak néha a felsőbbrendűségi érzéshez közelítő megnyilvánulása, amely a német minőség, a német gazdaság, korábban a német márka (DM) erejébe vetett hiten alapul. Nemzeti érzés helyett van komoly regionális, tartományi kötődés, amely sokkal inkább jellemző, mint a német identitás. Inkább bajorok, svábok, szászok, berliniek, frízek, ... , stb. az emberek, mint németek. Ennek oka, hogy a 30 éves háború után 300 fejedelemségre oszlott – korábban sem egységes – Német-Római Császárság utódaként kialakult tartományok helyi tradíciói ma is tovább élnek és erősek.

2. Az ország decentralizált. Ennek történelmi előzményei a fent leírt regionalitásban rejlenek. Berlin ugyan fajsúlyosabb a tartományi központoknál, de a kiegyensúlyozottság végett továbbra sem cél minden intézmény, hivatal, kultúra, ipar, stb. fővárosba történő áttelepítése.

3. A korábbi hierarchikus struktúrák, szervezettség, fejlett bürokrácia megléte ellenére magas fokon áll az egyéni kezdeményezés, a racionális együtt gondolkodás, a csapatmunkához való készség, amelyet a protestáns egyház alulról építkező hagyományai segítettek elő. A polgári demokrácia játékszabályait a Hansa óta gyakorolják. (Egy egyszerű molnár pert indíthatott és nyerhetett a 18. sz-ban az uralkodó ellen.) Ez a független, egyenrangú gondolkodás a magas műszaki színvonal és a gazdasági sikerek egyik alapja.

4. A gondolkodásban, mentalitásban az iparos és kereskedő réteg képezte polgárság gyakorlati pragmatizmusa a jellemző, ez az értékmérő etalon a 19. sz. óta. (Összehasonlításul: Magyarországon ugyanezt a szerepet a kisnemességi rétegből alakult értelmiség játszotta.) Ez a polgári öntudat nem humán műveltségen, hanem kezdeményezőkészségen, megbízhatóságon, szorgalmon, gazdasági eredményeken, tudáson, magabiztosságon alapul. Mindehhez nem szükséges az ezeréves nemzeti történelem, kultúra, irodalom részletes ismerete. Utóbbi nem is jellemző.

5. A társadalom demokratikus. Nincs rangkórság, a tudományos címek elsősorban a tudományban számítanak. A létező társadalmi rétegződés ellenére egyenrangúbbak az emberek, mint Kelet- és Kelet-Közép-Európában.

6. Németországban nagy erénynek, vívmánynak érzik a szomszédokkal való megbékélést. Első és legnagyobb eredmény a franciákkal történt kiegyezés volt. Másik fontos lépés az elveszett keleti tartományokról való végleges lemondás. Ezt ma, 60 évvel a háború után kevés kivételtől eltekintve a legtöbb ember ugyan veszteségnek, mégis helyes döntésnek tekinti.

7. Megtörtént a történelmi múlttal való szembenézés, leszámolás. Ez vonatkozik úgy a náci időkre, mint az NDK Stasi-múltjára (ÁVÓ vagy III/III). Ma inkább a „tettesek” utáni 3. nemzedéktől is elvárt kollektív bűntudat helyénvalóságáról szól a vita.

8. Németország az EU egyik motorja, az európai gondolat egyik legfőbb letéteményese.

9. A társadalom meglehetősen nyitott. Ez vonatkozik úgy a különböző itt élő nemzetiségi csoportokra, mint felekezeti vagy bármilyen egyéb kisebbségekre.

10. A legtöbb emberben még nem tudatos, de a török és/vagy mohamedán kisebbség komoly gazdasági és kulturális tényezővé vált. Tendencia: tovább növekvő. A 30 év óta folyamatosan fennálló integrációs nehézségek középtávon feltétlenül megoldandó szociális és kulturális feladatot képeznek.

Pótpont:
A hagyományosan nem kenyérevő népesség ellenére Németországban 300 kenyérfajta létezik.

***

Talán éppen a fenti két lista, a két szemlélet különbözőségében rejlik annak a nyitja, hogy miért tudjuk néha olyan nehezen megértetni magunkat – gyakran a nyelvtudás ellenére.

Ami a rólunk tudnivalókat illeti: A magyar általánosan szokásos és a szerintem célszerű hozzáállás közti differencia nagyon emlékeztet arra, amit egy marketing tanfolyamon tanultam a reklám és a PR (Public Relations) közötti különbségről. A reklám mindenáron eladni akar – függetlenül attól, hogy van-e rá kereslet. Ezzel szemben a PR behatóan foglalkozik a potenciális vevő természetével, igényeivel és érdekközösséget keres vele. Míg az előbbi megerőszakol, az utóbbi partneri viszonyt igyekszik kialakítani. Az érdekközösség felderítése, valamint saját helyzetünk viszonylagosságának megértése céljából ajánlatos lenne a 24x10-et tanulmányozni.