Egy hír és háttere

Az általunk olvasott, egyébként színvonalas, ezért nem a látványosan népbutító elemekre építő, kiegyensúlyozottan konzervatív napilap sem kivétel a média harsányan manipulatív tendenciája alól. Utóbbi még a száraz, gazdasági kérdésekben is kezd észrevétlenül tért hódítani.

1. Alaphír
A gazdasági bölcsek tanácsa, „die Wirtschaftsweisen” legújabb nyilatkozata szerint a német gazdaság idei növekedési prognózisa mindössze 1,5%, ámbár évvégére nagy valószínűséggel még ennél is kisebb, 1,2-1,3% lesz csak. Ezzel szemben az állam újabb eladósodása 2004-ben is meg fogja haladni az EU-ban megengedett bűvös 3%-os határt: előreláthatólag 3,5% lesz. Ezzel Németország idén már negyedik éve nem teljesíti a stabilitási egyezményben vállalt kötelezettségeit.

Háttér, körülmények
A német gazdaság relatív romlása tény, mi több: tendencia. Ez – ugyanúgy, mint a demográfiai probléma – nem friss jelenség, csak eddig senki nem akarta elhinni, tudomásul venni, hisz teljesen ellentétben áll a korábbi 50 éves gyakorlattal. A baj nem csak az adott helyzet, hanem az annál semmivel nem jobb kilátások. Erre kívánják a szakértők felhívni a figyelmet.

A fenti kedvezőtlen hírek az EU-bővítés előestéjén pótlólagosan keserűek. Annál is inkább, mert a bővítés legfőbb szószólója Németország volt. Az a Németország, amely gazdasági erejébe vetett hitével propagálta a keleti bővítéssel járó nyugati terhek vállalását.

2. Kommentáló hír
A fenti friss negatív előrejelzés ismeretében megszólaltatták a belépő országok pénzügyminisztereit. Elsőként Draskovicsot idézi a lap, aki ekképp nyilatkozott: „Németországnak igyekeznie kell gatyába rázni állami költségvetését. Az EU-nak általában csökkentenie kellene a deficitet és az állami kiadásokat, mert különösen az USA-val és Ázsiával szemben nem lesz versenyképes. Magyarország is törekszik betartani a stabilitási megállapodást olyan gyorsan, ahogy csak lehet, és legkésőbb 2008-ig lenyomni az új eladósodás mértékét 3% alá.” A szlovák, továbbá az észt kolléga is hasonló szellemben nyilatkoztak.

A dolog üzenete az itteni olvasónak
Lám-lám, már az újak is aggódnak, sőt figyelmeztetnek, tehát a baj komoly. A kormánynak sürgősen lépnie kell. Az idézett pénzügyminiszteri nyilatkozatok mint felemelt mutatóujj nyomatékul szolgálnak és elrettentésként olvasandók.

A magyar olvasó és/vagy a belépők helyzetét ismerő első gondolata
Megáll az ember esze! Más szemében a szálkát ... Sírjak vagy nevesek?! Még be se léptek, de máris a befogadókat oktatják! Hogy jön egy újonc ahhoz, hogy tanácsokat osztogasson, mikor maga alig-alig tudta csak átugrani a lécet, és saját nehézségei a németországiaknak a többszöröse?

Német reakció
Itt ez nem tűnik arrogánsnak. A németek előszeretettel kérik ki a külvilág véleményét, és sűrűn gyakorolnak önkritikát. Ilyen és hasonló helyzetekben nem tapasztaltam tévesen felfogott nemzeti büszkeséget. Pontosan ezt tükrözi a véleményrovatban egy szakértő mai hozzászólása. A szerző védelmébe veszi az első pillanatban esetleg túlzottnak tűnő, önkritikát mellőző keleti reakciót. Szerinte az újonnan belépőknek ugyanolyan joguk van a a régiektől a gentleman agreement funkcióját betöltő stabilitási megállapodás betartását követelni, mint ahogyan a csatlakozási tárgyalások során erre a 15-ök nekik is nyomatékkal felhívták a figyelmüket. Maastrich mindenkire nézve kötelező és azt mindenki, tehát az újak is számonkérhetik. Ez a számonkérés jelzi a hozzászóló szemében az újak egyenrangúságát, egyben Németország súlyából eredő kötelezettségét.

Mi történhetett valójában?
A kommentáló hír tálalása spontán kritikát sugalmaz. Aligha hiszem azonban, hogy az idézettek közül bárki önmagától, a 14 régi tag reakcióját meg sem várva lendült volna támadásba. Feltételezhetőleg egyikük sem kívánt fogadatlan prókátorként arrogáns tippekkel szolgálni. Gondolom, a tudósító megkereshette a három belépő ország pénzügyminiszterét és választ kérhetett eleve kritikusan megfogalmazott kérdésére, a riportalanyoknak mintegy szájba adván az ugyancsak kritikus választ. És mert kérdezték, így nyilván ki-ki elmondta amúgy helytálló észrevételét.

A jelentés mögötti szenzációhajhászó manipulációt szerintem a lap amúgy intelligens olvasóközönsége nem veszi észre.