Választási gyakorlat német módon

A minap levelet hozott a postás az önkormányzattól. A Tartományi Választási Iroda vezetője, bizonyos Alexander Schmidt von Puskás felkér, hogy vegyek részt a június 13-ikai Európa-parlamenti választásokon. A levél magyar nyelvű második oldala részletesen felvilágosít jogaimról, ill. teendőimről, ha azokkal élni kívánnék.

A hatóságok írásai ritkán váltanak ki belőlem pozitív érzelmeket, mi több, meghatottságot. Ez a levél rendesen megkönnyeztetett. (Megjegyzem, kevesebb hiba volt a magyar szövegben, mint amennyit a Magyar Követség Március 15-ikei meghívójának német nyelvű rövid programjában felfedeztem.)

29 éve élek itt. Habár komoly affinitásom van közéleti, politikai témák iránt, és társadalmi felelősségtudatom, véleményem szerint, az átlagosnál fejlettebb, mégsem nyílt eddig módom környezetemre politikai befolyást gyakorolni. Ennek oka, hogy magyar állampolgár vagyok, ill. kizárólag magyar állampolgár. Ebből a tényből kifolyólag eddig Németországban nem szavazhattam.

De otthon sem. Az utóbbi 29 év legkülönbözőbb magyar kormányai ugyanis abban az egyben egyetértettek, hogy a külföldön élő magyarok ne rendelkezzenek szavazati joggal. Mármint az a túlnyomó többség, amely ugyan magyar állampolgár, de nincs otthon bejelentett lakhelye. (Megjegyzem, ez a meglepő politikai kontinuitás a szememben rejtélyes fontosságot kölcsönöz a magamfajta külföldön élő hazánkfiainak. Fogalmam sincs, hogy esetleges választójogunkban a mindenkori kormány számára milyen rizikó sejlik, de biztosan valami rettenetes, nagy, jobboldali, ill. baloldali – mikor milyen, de mindenesetre veszélyes – szavazópotenciált jelenthetünk.) Ezt a „jogtalan” állapotot mindig is fájlaltam. Hogy ellenkező esetben élnék-e jogommal, kívánnék-e kívülről beleszólni a magyarországi politikába, az más kérdés. Igazság szerint nem. De ettől függetlenül a választójogot, mint olyat, elidegeníthetetlen, alapvető állampolgári jognak tartom. Éppen ezért bántott, hogy nincs.

Na, de most! A fent említett levél lelkes hangon informál arról, hogy EU-állampolgári minőségemben jogom van szavazni. Amennyiben nem kívánok vele a hazámban élni (A. S.-v.-Puskás nem tudhatja, hogy nem is tudok), úgy megtehetem itt. A magyar szöveg részletes felvilágosítást ad utóbbi esetben a teendőkről. Köszönöm, élni fogok vele: Magyar, egyben uniós állampolgárságomból fakadó itteni jogommal.

Egyben megspórolok a magyar államnak 700.000,- Ft-ot. Ennyibe kerül ugyanis minden külföldön leadott voks azok esetében, akik külföldön élőként, de otthon bejelentett lakhellyel bírván mégis választópolgárok. Az előrejelzések szerint ezek száma kb. 500, azaz ötszáz főre tehető. Lásd a vonatkozó Népszabadság-cikket: Egyetlen külföldi voks 700 ezer forint
A cikkből indirekt az is világossá vált, hogy a kedvezményezettek ezen csekély létszámú köre nyilván nem jelent potenciális veszélyt a mindenkori hatalom számára.

A német állam különben minden itt bejelentett uniós állampolgárnak felhívja a figyelmét a szavazati jogra. Az enyémmel párhuzamosan a posta kézbesített hozzánk egy lengyel barátunk nevére szóló második levelet is. Jan 1981-ben a Jaruzelski-féle katonai szükségállapot idején itt szorult. Menekültként befogadtunk és annak rendje s módja szerint a rendőrségen bejelentettünk. Jan aztán félév múlva hazament és azóta is kapcsolatban áll velünk. Nagyon köszöni, mondta, kidobhatom a levelet, ő otthon fog szavazni. (A fenti apropó kapcsán, azt hiszem, a jövő héten talán elmegyek a lakossági bejelentőbe és pótolom rég elfelejtett, de ezek szerint már 12 éve esedékes kijelentési kötelezettségemet. Rend a lelke mindennek.)

Pompéry első oldal + SEO 2019 ClO2: Vízfertőtlenítés - ivóvíz fertőtlenítő szer választás 2014