Balla D. Károly idézetek + internetes jelenlét

Balla D. Károj gondolatai, idézetek, aforizmák

én panyókára vetve hordom az identitásomat

Miféle gyökerek? Nekem szárnyam van.

politikai státusomat: civil passzivista

a hatalom, ahogy szokott, visszaél azzal, hogy az alkotókban erősebb a szereplési kényszer, mint a hatalom iránti undor, és el tudják hitetni magukkal, hogy semmi közük ahhoz a rendszerhez, amej tenyeréből eteti és a saját nagyszerűségét igazoló páhojába ülteti őket

tanítványom megkérdezte, melyik írásomat tartom főművemnek. vaciláltam 340 oldalas regényem és egy kétsorosom közt. végül az utóbbi mellett döntöttem, és el is mondtam neki: MOST MÁR FELNÉZHETSZ / NINCS FENT SEMMI

Az irodalom egésze nem egyéb, mint a kreatív intellektus kétségbeesett kísérlete arra, hogy ojan hiányokat töltsön meg művekkel, amej hiányok a belehejezett művektől aztán még kétségbeejtőbbekké válnak.

az Univerzum is csak afféle partikuláré

Éva az anyósom karján méri a vérnyomásomat

jelenleg szerves részemet képezem

a határon túli magyar íróknak szánt kisebbségi GPS-t határozottan elutasítom

örökségül sok kívánnivalót hagyok magam után

parlamenti választás előtti kormányváltó szándék és az ellenzéki összefogás pártja - 2020: az a baj, hogy kevesebb a kezetek, mint ahány orrotokat be kellene fogni

amikor politikusokat kérdeznek tényszerű dolgokról, gyakran jut eszembe Sanyi osztájtársam sziporkája fizikaórán. az elektromos generátor fő részeit kérdezte tőle a tanárnő, a hejes válasz az lett volna, hogy állórész (sztator, sztátor, esetleg stator) és forgórész (rotor), mondhatott volna esetleg mágnest és tekercset is. Sanyi rámeredt a szemléltető eszközként a szertárból éppen általa behozott berendezésre, hosszan nézte és imigyen szólott: "Hát először is van egy kurbli."

jelenleg megvetem alapjaimat

befejezetlen regényem hiányzó része tartalom nélküli struktúraként meredezik az egyetemes virtualitásban

hogy állapítod meg, meddig tart a meggyőződés és hol kezdődik a megszállottság?

1956 öröksége láthatóan nem alkalmas arra, hogy a nemzeti egység alapeszméjéül szolgáljon, hiszen nem egyesíti, hanem megosztja a magyarságot

a művészetben csak az számíthat formának és eszköznek, ami hejett választhatnánk mást is. ha valami másnak a választása magát a művet is megváltoztatná, azaz, ha az adott mű létrehozásához az adott eszköz és adott forma elengedhetetlenül szükséges, akkor az már nem eszköz és nem forma, hanem a tartalom nélkülözhetetlen, integráns eleme

megdöbbenéssel vettem tudomásul, hogy akadnak háztartások, amejekben a belső WiFi-kapcsolatokat nem a ház macskáiról nevezik el

régebbiek

Az emberi szubjektum nem azért feltételezi objektívan létezőnek a külvilágot, hogy megismerje és birtokba vehesse, hanem azért, hogy a tőle való különbözőségét megtapasztalja.

A jövő már megtörtént.
Csak mi még nem éltünk akkor.

Az igazi teljesítmény nem az asztalfiókban lapul, és nem is a kirakatban kelleti magát. Mindig úton van a szemétkosár és az örökkévalóság között.

Kozmopatrióta és lokálpolita vagyok – Magyar Narancs-interjú

A velem készült alábbi interjú terjedelmében erősen eltérő két változatban jelent meg a budapesti Magyar Narancsban, előbb a nyomtatott lapban a redukált, majd a lap webfelületén a teljes verzió. Az előtörténet annyi, hogy csak az online megjelenésre gondolva nem számítottunk korlátozott terjedelemre, Bakos András (ezúton is köszönöm érdeklődését!) jó sok kérdést tett fel, én legtöbbjükre hosszan válaszoltam (mindez írásban történt), ám amikor kiderült, hogy a nyomtatott Narancs is igényt tart az interjúra, egyharmadát ki kellett húzni. Kértem, hogy a rövidítést én végezhessem el, így nemcsak húztam, hanem tömörítettem, összevontam ezt-azt. Nem volt fájdalommentes, fontos dolgok kimaradtak, de pikk-pakk anyag lett így is, karakterre pontosan épp 2 újságoldalnyi, ahogy kérték. Ám, ahogy ez gyakran megesik, további húzásokra lett szükség, amit már a szerkesztőség végzett el (úgy vélem, épp annyit és azért húztak, hogy egy nem aprócska hirdetés még beférjen alulra). Ezzel a szöveg eredeti összterjedelme kb. a felére csappant és a húzások hején én itt-ott már értelmi zavart éreztem (az olvasó remélhetőleg nem).

Kurvajó dolog megjelenni a Narancsban, de mindettől kicsit megkeseredett a szájam íze. Feszengésem azzal oldódott fel, hogy kérdezőm kieszközölte: kis kivárással a lap online kiadásában a teljes szöveg lásson napvilágot. Így is lett.

Alternatív Trianon

Nézzünk bizakodva a múltba!

Druszám, IV. Károj, az utolsó magyar kiráj archív fotójába Esterházy Péter arcát montírozta a Nézzünk bizakodva a múltba! Alternatív Trianon c. most megjelent könyv borítójának készítője, Palásti Kovács András. A tiszteletlen poénnál csak a szövegek tiszteletlenebbek: sarkaiból forgatják ki az amúgy roppant dicsőséges magyar történelem egy kevésbé dicsőséges, de annál nagyobb nemzeti traumát okozó eseményét. Természetesen nem véletlen a megjelenés időzítése, és nagy öröm, hogy Éva novellája is szerepel ebben az alternatív centenáriumi megemlékezésben.

Dr. Kállay O. Béla laudációja

A komplex létezés esztétikája

avagy amiről szólani szerettem volna volt

Elhangzott Balla D. Károj Posztmodern halál, posztumusz élet című életmű-albumának bemutatóján

Tisztelt egybegyűltek! Engedjék meg, hogy két bejelentéssel kezdjem jelenésemet. Mindkettővel a jeles író emléke előtt szeretnék tiszteletlenkedni.

Az első, hogy mivel az itt bemutatandó, határozottan túlzott méretű, mondhatni gigantomán albumnak az alcíme ez: Ünneprontás minden időben, én sem kívánok ünnepi orcát ölteni, mint látják, ünneplőbe sem öltöztem, az a kopott és térdemtájt kicsit sáros nadrág van rajtam, amiben kertészkedni szoktam, seszínű zubbonyom sem mai darab, és kicsit olajszagú, mivel ez autószerelő ancúgom; nyakkendőt ugyan kötöttem, de a derekamra, a nadrág alá, hogy a klottgatyám le ne csússzon. Nem tekintem tehát ünnepinek ezt az alkalmat, ha önök mégis, akkor talán sikerül elrontanom.

A második bejelentés, hogy a szerzőnk által írásaiból száműzött el-ipszilont erre az alkalomra itt és most vissza kívánom csempészni, és, talán mint észrevették, minden lehetséges előfordulásnál palatalizált l hangot ejtek. Szövegemben én sem írtam el-ipszilont, viszont nyelvjárásiasan dafkéból kiejtem ott is, ahol nem kellene. Bevallom, ezt hetekig gyakoroltam egy logopédus segítségével.

SEO PR: a jóindulatú szexizmus

A modern társadalmak jelentős részében elfogadottá vált (feminista eredetű) felfogás szerint a jóindulatú szexizmus azoknak a jelenségeknek az összessége, amelyek az elavult lovagias-férfias értékrend felől nézve romantikusnak és szükségesnek tartottak, alapvető tulajdonságuk mégis az, hogy udvarlás, bókolás, a gyöngékkel szemben erőt mutató gesztusok segítségével azt fogadtatják el a nőkkel, hogy radikálisan különbözőnek a férfiaktól, gyengébbek, gyámolításra szorulnak, végső soron alacsonyabb rendű lények. A pozitívnak látszó és legtöbbször valóban jóindulatú, de a nemi előítéletre alapozott magatartás látszólag tehát a nőknek kedvez, valójában azonban szexista megnyilvánulás, hiszen a nőket nem tekinti egyenlőnek, és a fizikai különbségek hangsúlyozásán túl gyakran egybekapcsolódik azzal a felfogással, hogy a nők korlátozott tehetségűek, gondolkodásuk romantikus, intellektusuk sekélyes. Kis buták, akik örülnek a virágcsokornak, a bonbonnak, a hízelgő bókoknak.