Mi a légiós betegség?
– csak a tiszta víz nyújthat védelmet ellene
A légiós vagy legionárius betegség a tüdőgyulladás egyik fajtája, kórokozóját alig több mint 40 éve azonosították az Amerikai Egyesült Államokban. A pálcika alakú Legionella pneumophila szinte minden vizes környezetben megtalálható, ám csupán belélegezve, a tüdőbe kerülve jelent komoly veszélyt az emberre. A technológia fejlődése változtatta ellenségünkké ezt a kiváló alkalmazkodóképességű mikroorganizmust, s a tudomány feladata, hogy megoldást találjon a nem ritkán halállal végződő Legionella-fertőzések visszaszorítására. Napjainkban a védekezés elsődleges módja a megelőzés, a hatékony vízkezelés és -fertőtlenítés.
Miért legionárius a betegség?
A betegség elnevezését az első nagyobb Legionella-fertőzés helyszínéről kapta. 1976 júliusában, pár nappal az Amerikai Légió nevű szervezet Philadelphiában megtartott ünnepi gyűlése után a résztvevők közül többen súlyos állapotban, tüdőgyulladásra utaló tünetekkel kerültek kórházba. Összesen 221-en betegedtek meg a titokzatos kórban, közülük 34-én meghaltak. Az amerikai közegészségügyi és kormányzati szervek influenzajárvány kitörésétől tartottak, de tekintettel a körülményekre – a veteránok konventje az Amerikai Egyesült Államok kétszázéves fennállását méltatta a Bellevue-Stratford Hotelben – felmerült a szándékos mérgezés és a bioterrorizmus gyanúja is. Hat hónap telt el, mire sikerült azonosítani a megbetegedésekért felelős kórokozót, a Legionella pneumophilát. A baktériumot 1947 óta már két ízben izolálták az USA hadseregének kutatóintézetében, de korábban úgy hitték, az emberre nem jelent veszélyt.
Az epidemiológiai vizsgálatok megállapították, hogy a kórokozó a szálloda légkondicionáló berendezésének párásítójából került aeroszol formájában a levegőbe. Világossá vált az is, hogy ez a baktériumtörzs a felelős az 1968-as Michigan állambeli Pontiacban regisztrált járványért, habár ott az enyhe lefolyású légzőszervi megbetegedéseknek nem voltak halálos áldozatai. A különböző tüneteket és kórlefolyást az magyarázza, hogy a legionellózisnak – a Legionella baktériumtörzshöz tartozó patogén mikroorganizmusok által kiváltott fertőző betegségeknek — 2 fajtája létezik: az atípusos Legionella-pneumonia, azaz a legionáriusbetegség, melynek fő tünete a tüdőgyulladás, s magas lázzal, változatos extrapulmonális tünetekkel társulva életveszélyes állapotot okozhat, valamint az ún. Pontiac-láz, amely egy tüdőgyulladás nélküli, sokkal enyhébb lefolyású és általában spontán gyógyuló légzőszervi megbetegedés.
A legionellózis egyik formájában sem terjed emberről emberre.
A láthatatlan légió és a fertőzés kialakulásában szerepet játszó tényezők
A Legionella pneumophila és egyéb Legionella-fajok a természetes vízi környezet részei, előfordulnak a folyókban és tavakban, sőt a talajban is. Mégis, elhanyagolhatóan kicsi az esélye annak, hogy a természetes vizes közegekkel való kontaktus során legionellózist kapjunk. A baktérium ugyanis elsősorban inhaláció által, a fertőzött vízből képződött aeroszol – azaz finom permet, szabad szemmel nem látható apró cseppek – belélegzésével okozhat megbetegedést.
A Legionella baktériumok a kórokozót terjesztő közegekből háromféle mechanizmussal juthatnak be az emberi szervezetbe: inhalációval, aspirációval (szennyezett ivóvízzel, elsősorban kórházi körülmények között) és direkt kontaktus (sebészeti beavatkozások) útján.
Fokozott fertőzési veszélynek vannak kitéve a csökkent védekezőképességű személyek és az idült alapbetegségben szenvedők. Veszélyeztetetteknek tekinthetők a krónikus tüdőbetegségben, krónikus szívérrendszeri betegségben, vese- és májelégtelenségben, daganatos betegségben szenvedők, továbbá a csontvelő- és szervtranszplantáltak, valamint az immunhiányos betegek. Hajlamosító tényező az 50 évesnél magasabb életkor, a férfi nem, az erős dohányzás, az alkoholizmus, a posztoperatív és az intenzív osztályon történő kezelést igénylő állapotok.
A legionellózis tehát civilizációs betegség. A Legionellákat tartalmazó aeroszolok az épített vizes környezetek teljes spektrumából kimutathatóak, így a hűtőtornyok, használati vízrendszerek (pl.: házi elektromos vízmelegítő tartályok), pezsgőfürdők, szökőkutak, párásítók, lélegeztető gépek, inhalátorok, fogászati székek, jégkészítő gépek, magasnyomású vizes tisztítóberendezések stb. lehetnek a kórokozót terjesztő közegek. Komoly veszélyforrás a nem megfelelően fertőtlenített, karbantartás nélkül üzemeltetett – elsősorban nedves hűtési technológiával üzemelő – központi légkondicionáló berendezések alkalmazása. A legnagyobb legiósbetegség-járványok hűtőtornyok vízrendszeréhez köthetők, de gyakran a hálózati víz az expozíciós forrás.
A cikk folytatása:
A Legionella-fertőzés megelőzésének módjai
Kapcsolódó olvasmány: Vízfertőtlenítés Legionella baktérium ellen