Ivóvízkezelés, fertőtlenítés klór (Cl2) hozzáadásával
A vegyszeres ivóvízkezelés a XIX. század végétől vált elfogadottá, ekkor a fertőtlenítést klórgáz hozzáadásával oldották meg, az eljárás a XX. sz. elején vált rendszeressé és általánossá. Ma is ez a legtöbb országban az ivóvíz egészségügyi célú fertőtlenítésének a módja. De nem azért használják a klór oxidáló hatását erre, mintha ez lenne a legbiztonságosabb vagy akár a leghatékonyabb vízfertőtlenítő eljárás, hanem mert a chlorine a legolcsóbb szer, leghozzáférhetőbb metódus.
A vízklórozás kedvezőtlen élettani hatásait a közelmúltban ismerték fel. Az ENSZ keretében működő Egészségügyi Világszervezet (World Health Organization, WHO) szerint
a klóros vizet fogyasztók körében a rák kockázata 93 %-al magasabb, mint azoknál, akiknek ivóvize nem tartalmaz klórt.
Az ügy előzménye, hogy bizonyos Dr. Joseph M. Price kutatóorvos egy erősen vitatott könyvet írt a hatvanas évek végén, melynek címe ez volt: Koszorúerek / Koleszterin / Klór, ebben szenzációs kapcsolatot vélt felfedezni a halálos szívbetegség és a klórozott ivóvíz között!
