Képzelt riport egy virtuális könyvfesztiválról

virtuális könyv
…róla alkotott vélekedések…

Mint képzetes entitás a virtuális könyv a róla alkotott vélekedések összessége révén képződik meg az imaginációs térben. Nem ölt fizikai formát (sem papíralapút, sem digitálisat), nem megjelenik, hanem létrejön.

Nincs létező szövegteste, de van létezése a virtuális valóságban. E létezés a megképzettség intenzitásától függ.

Helyszíni beszámoló Balla D. Károly Vakcina c. kötetének bemutatójáról

liber all könyvkiadó

Eleinte tartottam tőle. Mi jóra számíthat az ember, ha ekkora dobra kell verni valamit? Jön a semmiből, óriási csinnadrattával, síppal, dobbal, nádi hegedűvel. Barokk zenével!

Előrebocsátom, hogy nem a terasz .hu előzetes biztatására mentem és nem is az új forduló miatt, sem nem azért, mert új játék – új esély, ahogy felénk mondják. Nem. Pusztán kíváncsiságból. BéDéKá mindig jó egy meglepetésre. Olvastam verseit, több regényét, legszívesebben társadalomkritikus tárcáit, esszéit. Újabban, mióta az Internet jóvoltából, és mert hátrányát előnyre változtatta, kilépett a regionalitásból, különösen kedvelem írásait. A szakmai körökben nagy port felvert „Vízumköteles irodalom” magyar, egyben nemzetközi és Interneten zajló konferencia után vajon mi újat prezentálhat? bdk vakcina virtuális könyvOdanézek, gondoltam, az nem kerül semmibe. Ösztönöm nem csalt: megérte. Valóban világpremiernek lehettünk tanúi.

Virtuális kiadó tartott könyvbemutatót egy virtuális kötetről,

amely úgy zajlott, ahogy a virtuális nagykönyvben meg van írva. Az eseménynek volt beharangozott előélete, megvolt maga a premier, elhangzott a bezáró szentencia, az ötletgazda utólagos vallomása, majd volt/van utózöngéje. Ez tehát rendben.

virtuális kiadóAhhoz, hogy valami befusson, vagy ha úgy tetszik, hippé válhasson, ahhoz a mai világban növekvő mértékben kell píár és marketing. Ehhez a Liber-ALL Kiadói kht szemmel láthatólag kitűnően ért. A titkos a legizgalmasabb. Ezt a gyerekkori élményt mint reklámfogást hasznosította, amikor csak részben, vonakodva és apránként fedte fel a szerkesztő, a közreműködő szakértők, kritikusok, előadóművészek, irodalmi (ál)pápák személyét, Ugyanilyen késleltetett technikával mutatkozott be maga a Kiadó is, így az alapító személyét, pl. mind a mai napig köd borítja. A kötet bemutatója köré felépített eseménysorozat egyik divatos és kitűnően sikerült eleme Lady Agn O’Stos (feltűnően mutatós) elnök asszonnyal készült interjú.

váncsaElvárások tehát felsrófolva, jöhet a bemutató. Kitűnően választott interprétorok valóban érzékletessé tudták tenni a szövegtestet, annak sokrétűségét. A felkért irodalmi guruk szintén hozzájárultak úgy az érdeklődés felcsigázásához mint az élvezethez. Szakmailag rám „troj.ca” ószlavisztikai lektor értékelése tette a legmélyebb benyomást. Titkon megvallom, először gimnáziumi éveim verselemzési gyötrelmei jutottak eszembe. De már a második-harmadik bekezdés után rájöttem a virtualitás lényegére és hatalmába kerített a csodálat. Hogy miket képes egy szakértő fölfedezni ott, ahol én semmit sem látok!? És milyen mély nyelvi, történelmi, vallástörténeti összefüggéseket bogoz ki alig néhány sor olvasása alapján!? Fantasztikus!

Amikor tehát igazán tetőfokára ért a szakmai rész, mindenki előre-hátralapozott – akarom mondani, kattintgatott -, hogy maga a mű, végre, hol olvasható. Nem hagyott a rendezőbizottság azonban erre időt, mert az események jól megkomponált egymásutánjában újabb „überelés” következett: További közreműködők, zenei műsor, állófogadás, kulináris menü. Itt a kiadó érzékelhetőleg pénzt, fáradságot nem kímélve olyan nemzetközi, több kontinensre kiterjedő és patinás, színvonalas gárdát vonultatott fel, amely a Nobel-díj kiosztás körüli hercehurcát, hacacárét is szinte árnyékba állította. Az egész bennem azt a benyomást keltette, mintha a virtuális könyvkiadás eddig soha nem sejtett üzleti lehetőségek reményével kecsegtetne. Más szóval hatalmas biznisz lehet, amire ennyit áldoznak.

állófogadásHogy mondjak azért valami kritikát is: A pálmák alatt rendezett előkelő fogadás von-und-zu sznob allűrjeihez képest kicsit furcsállottam, hogy a COMME IL FAUT & CO valóban bájos asszisztenciája tálcástáncát gyapjúzokniban lejtette. Szerintem ennyi kiadás mellett az ifjú hölgy számára igazán futhatta volna alkalmas lábbelire. A csak erre az alkalomra megnyitott terem márványpadlója hideg, nem is beszélve a csúszásveszélyről. De megúszta épp bőrrel és ép poharakkal. (J)

A vendégek vették a lapot és a felhívásnak megfelelően illő kosztümben jelentek meg, előnyben részesítve a németalföldi késő-reneszánsz, valamint a barokk kort. Úgy tűnt, az esemény egyaránt okozott örömet, mozgatta meg a fantáziát az író-rendező-szervezők között, mint a publikum soraiban. Ennek utána lehet olvasni a dedikációs listán, valamint a vendégkönyvben.

– * – * – * –
Az egészben volt valami krasznahorkais. Gondolok itt a 24 harang c. írásra, amelyben a szerző egy kiállításmegnyitást, a körülötte zajló eseményeket mondja el, de laudációjában elő sem fordul a kiállított anyag. DéBéKá továbbviszi az írókolléga ötletét: Nála már mű sincs, csak PR és marketing, csak a körülmények. Annyira önjáróvá vált a premier-aktus, hogy úgy látszik, erre csak a nagyon alapos és virtuális játékokban jártas kutató jött rá egyből. Ezért a végén néhányan nem csodálkozva, hanem sértődötten kiáltottak föl: jé, a király meztelen. Hogy azért ne szégyenüljön meg a lassabb felfogású irodalombarát, Moshu mester – közismertebb nevén webvándor – pontokba foglalva megmagyarázza mindezt – szintén kellő (ál)tudományossággal. Végül DéBéKá is beismerő vallomást tett, elmondta az ötlet történetét, virtuálta önmagát.

Az utózöngéket olvasván sajnálom, hogy többen csalódottak. Szerintem egy hatalmas ötlet, játék, kitűnő kivitelben, amelyhez neves irodalmár szakembereket sikerült partnerként megnyerni, akiket szintén elkapott a játék öröme, egyben nyilván maguk is bizonyos kihívást láttak benne. Az egész pedig nézetem szerint kicsit irodalom/társadalomkritikai paródia is arról a marketinggel egybekötött kanonizációs folyamatról, amely a Vízumköteles irodalom virtuális konferencia egyik témája volt. Ezek szerint jogosan.

Kíváncsi vagyok, hogy ezek után mit hoz a jövő. Talán virtuális temető lesz a következő ötlet?

Pompéry Judit, 2003-02-24


A KÖNV BORÍTÓJA 
A KÖNYV FÜLSZÖVEGE

A premieren megszólaltak

A virtuális eseményt megnyitja:

György Péter
(Mindent mindennel)

A virtuális helyszínt felavatja:

Nógrádi Gábor
(felavatás)

A kiadó előszava:

gazda albert
(Minek? Minek? Minek?)

A kötetet bemutatják:

Gergely Tamás
(Hangsúlyozni szeretném…)

Fekete J. József
(Elmagányosodás)

troj.ca
(Heccegés a Szent Szerafim székesegyházban)

Dr. Kun Marcella
(Berniciv-vel a bédéká-betegség ellen)

Felolvasnak:

Bodolay Klára
(The Night Ride Across the Caucasus)

A szerző vallomása:

Balladé:
(A szerzői én multiplikációja)

Zárszó:

Váncsa István
(Rekedjen a bemutató ekként)


A könyv megjelenés kronológiája

Az előzmények:

A premier:

  • A könyvbemutató megnyitása [02.22. 00.00]
  • Az ELŐTÉR megnyitása [02.22. 00.01] (a fórum megszűnt)
  • A DEDIKÁLÁS kezdete [02.22. 00.16]
  • A fogadás megnyitása [02.22. 20:30]

Utóélet:

INDULÓ OLDAL 



Váncsa István berekeszti a könyvbemutatót

Rekedjen a bemutató ekként

váncsa a premierenA legnagyobb örömmel megteszem ezt a virtuális és szimbolikus gesztust.

De ha ez a gesztus virtuális (és szimbolikus), akkor nem állíthatom azt, hogy berekesztem, minthogy ez már faktuális gesztus volna, nem pedig virtuális.

Virtuális abban az esetben, ha úgy fogjuk föl, hogy a virtuális könyvbemutató általam eszközölt berekesztése nem kizárt, tehát elvileg elgondolható, hogy én egy virtuális könyvbemutatót berekesszek, vagy másképpen: lehetséges a világ olyanfajta szemlélete, amelybe a virtuális könyvbemutató általam történő berekesztésének posszibilis volta belefoglalható, mint olyasvalami, ami megtörténhetne, de sohasem történik meg, tehát csakis a szemléletben tükröződő eventualitás marad.

Rekedjen a bemutató ekként.


Moshu megmagyarázza

A VIRTUÁLKÖNYVRŐL – KOMOLYAN

A nem-virtuál – létező? reália-? – könyvek rengeteg olyan hátránnyal rendelkeznek, melyek számba(szánkba?)vétele után… keserű ízt érezünk. Ezen oknál fogva következzék itt most annak kifejtése (főleg az értetlenkedőkre való tekintettel), hogy a virtuálkategóriában való létezés* előnyei mily kedvező színben tüntetik fel a jelen alkotást.

1. Az időtengelyen vizsgálódva a legfontosabb megállapítás, és ez többnyire elsikkad a felületes megfigyelők számára: miszerint a végtelen tengelyen számunkra kimért véges szakasz entitásaiból (gyengébbek kedvéért: perceiből) nem kell feláldoznunk semmit az olvasásra.
1.1. Összevetésképpen: míg a reália-szerzők a könyv súlyával (tömeg?) egyenes arányban növekvő időegységet hasítanak ki szubjektíve értékes, de általuk megvetően és felelőtlenül kezelt egyéni életmenetünkből, addig a virtuál-szerző kellően mély tisztelettel viszonyul a léthez. Nem pazarolja.

2. Hatásvizsgálati szempontból is egy merész fordulatra kell felhívnunk a figyelmet. Az elmúlt néhány ezer év szerzőivel ellentétben, akik – ne feledjük! – tendenciózus irányultsággal (explicite vagy implicite) az olvasóra való ráhatás (manipuláció) szándékával „realizálták” műveiket, a virtuál-alkotás érintetlenül hagyja világképünket. Virtuálisan elképzelhető ugyan a befogadásnak olyan végletes esete, amikor a virtuáliskönyv virtuálisolvasója (virtuál?)gondolkodásra serkentődik, de ez statisztikailag elhanyagolható hányad, ezért a vizsgálódás nem terjed ki erre.

2.1. Még mindig a befogadói oldal felől közelítve – és akkor most itten némiképpen vulgarizálva** a hatásszociológia és az idősík összevont elméletét – meg kell állapítanunk, hogy
a) csak és annyi időt kell a (virtuál)könyvre szánni, amennyi egyénileg megengedhető (vállaható, „belefér”)
b) az erre szánt idő sem bennünket manipulál, hanem ellenkezőleg…

3. Egy formálisabb esztétikai megközelítés lehetséges volta is felmerül, amennyiben az egyszerűsített – fogyaszthatóvá sűrített? ill. hígított? – kantiánus értékrendszerbe ágyazva vizsgálódunk. „Szép, mert érdek nélkül tetszik”.
Azaz, nem érdekel – tehát tetszik!

(Megj. Ennek a megállapításnak nem mond ellent a virtuálkönyv körül bábáskodók virtuálszövegekben megnyilvánuló „érdeklődése”. Tüzetesebb analizálás felfedi, hogy őket is kizárólag a maguk szövege érdekli, nem a könyv!)

_____________________
*bár itt Váncsa mester berekesztőjével ellentmondásba kerülni látszunk, azért azt megjegyezzük, hogy e „létezés” ontológiai megközelítése nyilvánvalóan a faktológia területén kívül esik…
** vö. vulgus – köznép, tömeg, csőcselék… azaz számukra is elérhetővé téve!

Szólj hozzá!