Az ukrán nyelv oktatása és a bicikliző kisfiú
Nyelvész barátom az új ukrán oktatási törvény vitáján vett részt Kijevben. Elmesélte, hogy előadását egy videó lejátszásával kezdte. A filmen egy 7-8 éves forma kisfiú biciklizik, még ám kitűnően. A részben szakmabeliekből, de főleg politikusokból álló auditórium nem igazán értette a dolgot, de egy ideig nézték, ahogy a kis kerékpáros magabiztosan hajt, ügyesen fordul, magát produkálva átteszi egyik lábát a vázon, el-elengedi a kormányt, felugrat a járdára, erős fékezéssel becsúszik a kanyarba, stb. Amikor a közönség soraiban már zajongani kezdtek – hogy jön ez az ukrán nyelv oktatását szabályzó törvény vitájához? -, a doktori minősítéssel rendelkező kiváló beregszászi nyelvész kérdéseket tett fel.
– A tisztelt jelenlévők mit gondolnak, ismeri ez a kisfiú a gravitációs törvényt?
– Nem – hangzott innen-onnan.
– Ismeri a forgatónyomaték átadásának a képletét?
– Nem.
– Ki tudja számítani az aszfalt és a kerékgumi súrlódási együtthatóját?
– Nem tudja.
– Tisztában van a légellenállás és a haladási sebesség exponenciális összefüggésével?
– Nincs tisztában.
– Fel tudja rajzolni a testre ható erővektorokat centripetális gyorsulás közben?
– Nem tudja.
– Nem bizony. Fogalma sincs a fizikáról! – de nézzék meg, milyen remekül biciklizik.
– Hová akar ezzel kilyukadni – értetlenkedtek páran.
– Hát csak oda, hogy maguk azt várják el a kárpátaljai magyar gyerekektől, hogy azelőtt tanulják meg az ukrán nyelv grammatikáját, mielőtt beszelni megtanultak volna ezen a nyelven.
Néhányan talán elgondolkoztak ezen. De az oktatási törvényt persze nem sokkal később elfogadta az ukrán törvényhozás.
A kárpátaljai magyar iskolákban az ukrán nyelv elsajátításának legfőbb akadálya az ukrán oktatáspolitika által jóváhagyott rossz módszertan. Az ukrán nyelvet a magyar gyerekeknek nem az idegen nyelv oktatásának módszertana szerint tanítják a magyar iskolákban, hanem kvázi anyanyelvként, holott pl. a magyar falvakban a kicsik az iskolában találkoznak először az ukránnal; sem a megfelelő tankönyveket, szótárakat, szöveggyűjteményeket előállítani, sem a megfelelő tanerőket kiképezni nem volt elegendő az eltelt bő két és fél évtized. Az ukrán fél a vitát megelőzően olyasmit kért számon a kárpátaljai magyarságon, aminek az elszabotálásában éppen a politikailag elkötelezett ukrán tanügynek a legnagyobb a felelőssége.
Idegennyelv-oktatás Finnországban
Nyelvrokonainknál, a finneknél az oktatási rendszer és azon belül a nyelvoktatás sokban különbözik a régiónkban uralkodó, még mindig a porosz vaskalaposságot idéző rendszertől. Finnországban az iskolai oktatási rendszer sokkal lazább, liberálisabb – mégis eredményesebb. Szokás azt emlegetni, hogy Magyarország a szomorú zsenik hazája, és ennek a véleménynek a kialakulásában alighanem a mindenkori Iskolának, az Oktatásnak és Nevelésnek is szerepe van. Természetesen itt is zajlottak nagy átalakulások, most már sehol nincs olyan vaskalaposság, mint amilyenről Ottlik ír az Iskola a határonban. A tanszabadság és az oktatási gyakorlat megengedő jellege terén azért van még mit tanulni a finnektől, náluk például az első hat évben nincs osztályzás, és házi feladatot is csak elvétve kapnak a diákok.
Szegregáció nélküli oktatás
Magyarországon a legtöbb vita a szegrációról folyik, értve ezen akár etnikai („cigányiskolák”, „cigány osztályok”), akár képességbeli (elit iskolák, kisegítő iskolák) diszkriminációt. Finnországban a gyerekeket semmilyen módon nem szegregálják, a különböző képességű diákok együtt tanulnak, így itt van a legkisebb a különbség a legjobb és leggyengébb tanulók között. A kooperációt és szolidaritást is itt tanulják meg.
Egy nemrégiben tanulmányútról hazatért barátom mesélte – ugyanő a biciklis kisfiú előadója -, hogy a finn iskolában, főleg alsóban gyakorlatilag nincs semmilyen tankönyv, de beiratkozáskor minden gyerek kezébe egy új tabletet nyomnak.
Nyelvoktatás – kicsit másként
Svéd óra a finn iskolában. Nincs biflázás. A diákok azt kapják órán feladatnak, hogy nézzék már meg a laptopjukon, ma délután Stockholmban melyik moziban vetítik az új Stars Track 4-t. És megtalálják. Holott (még) egy szót sem tudnak svédül. Egyikük kiguglizza, másikuk a Facebookon kér segítséget… Újabb feladat: és vajon svédül hogy hangzik, amit egy másik filmben Darth Vader mond, hogy Én vagyok az apád – lázas igyekezet, persze ezt is megtalálják. Fél év múlva gagyognak, egy év múlva folyékonyan beszélnek svédül.
Óra közepén az egyik kislány elfárad, a teremben kanapék vannak, lefekszik. A tanár csak annyit kérdez: a feladatot megoldottad? Hát persze. Akkor lécci küldd át a tabletedről a nagy digitális osztálytáblára. Aha, rendben van, itt ezt a betűt javíts ki, mutat a tanár lézerpálcájával a bal sarokba. Ennyi.
A digitális tábla természetesen alapfelszerelés
minden osztályban. Aki nem tudná, az ilyen elektronikus iskolatábla olyan oktatási eszköz, mely egyesíti magában a hagyományos, krétával írható táblák, a vetítővászon, és az érintőképernyő funkcióit. A tanár saját laptopja monitorján megjeleníti az órán szükséges anyagot, ez kivetítődik az interaktív tábla felületére. De a megjelenítésen túl az adott szövegen vagy képen dolgozhatunk, megváltoztathatjuk, megjegyzésekkel láthatjuk el. Mindaz, amit a digitális táblára rajzolunk, írunk, azonnal megjelenik a táblához kapcsolt számítógép monitorján is. Az interaktív táblát nemcsak a tanár kezelheti saját gépéről: ha jogosultságot kap rá, a tanuló is rákapcsolódhat, ez esetben az ő tabletjének az érintőkijelzőjévé válik a digitális interaktív tábla.
Ukrán oktatási törvény, ukrán nyelvtörvény. Tablet, laptop, interaktív tábla – oktatási rendszer. Információs technológiák az oktatásban. Bicikliző kisfiú Beregszászban.