Ha valami megerősítheti az embernek a dolgok állandóságába vetett hitét, akkor az Ilia Mihály januári képeslapja. Talán lassan 20 éve is megvan annak, hogy azon kiváltságos (bár nagy számú) írók táborába van szerencsém tartozni, akiket a jeles irodalomtörténész, a Tiszatáj egykori legendás főszerkesztője ily módon felköszönt születésnapja alkalmából. Soha nem kérdeztem meg, de úgy sejtem, sok százan lehetünk ezen a számomra becses szellemi vip-listán, még az is lehet, ezres a nagyságrend. Kezdetben bámulattal és némi értetlenséggel töltött el a jó Miska bácsi (valaha ez nagyon is indokolt megszólítás volt huszonéves részemről) figyelme és szorgalma, amellyel engem, a kezdő költőt kitüntetett, később megszoktam a menetrendszerű gesztust, illetve olykor lelkiismeret-furdalást okozott, amiért csak nagy ritkán viszonoztam.
Most azonban meghatott, talán azért is, mert ezúttal rövid levelet is mellékelt a képeslaphoz, levelet, amelyet az egyetemi szerződésének lejárta előtti napon írt. Záró sorait szeretném ideidézni, ezúton köszönve meg minden eddigi és leendő figyelmességét.
„…mint nyugdíjas működöm még, ha lesz rám pénze a magyar oktatási szerveknek. Ha nem, akkor megválok első és utolsó munkahelyemtől, a szegedi egyetemtől. 48 évet működtem itt, még a szobám és az asztalom sem változott. A székem csak ezért, mert néhány éve egy kövér kollégám alatt összetört.”
Webutópia címmel Gergely Tamás tegnapi kisinterjúja velem a KAFÉban.
Olvasom, hogy az amerikaiak alighanem rövidesen bejelentik: visszatérnek a Holdra, és a Marsra is embert küldenek. A tavalyi űrsikló-tragédia okozta negatív hatások után a mostani Mars-szonda sikeres szereplése ehhez kiváló alkalmat biztosít.
Nekem meg az jut eszembe, hogy amikor a hatvanas évek végén, hetvenesek elején egymást követték a sikeres Hold-expedíciók, én éppen „közvélemény-kutató” ún. őszinteségi füzeteket köröztettem osztálytársaim körében, amelyekben nemcsak kedvenc ételükről, nő/férfi ideálukról, kedvenc művészeti alkotásaikról faggattam őket, hanem feltettem azt a kérdést is, hogy szerintük mikor lép először ember a Marsra. Ha jól emlékszem, senki sem akadt, aki 2000 utánra tette volna a dátumot.
Szépek a Mars-fotók… És a meleg színek ellenére borzongatóan idegenek.