Csönge a tengerről, blog a blogról

Megjött Csönge a tengerről, pontosabban Kijevből, ahol két napot töltöttek a 10 napi krími sütkérezés után (odafele meg Lemberget nézte meg, úgyhogy tele van élményekkel). Le van nyűgözve az ukrán fővárostól, azt mondja, nem gondolta, hogy igazi világváros – még felhőkarcolói vannak. (A felső képen a szudáki strand, az alsót meg nem árulom el.) Százával … Olvass tovább

Magyarul beszélő magyarok

Magyarul beszélő magyarok NOL • Balla D. Károly • 2005. december 5. A kárpátaljai magyarság kettéosztottsága, ha lehet, talán még bonyolultabb, mint a magyarországié. Ennek egyik oka, hogy a törésvonalat nemcsak a magyarországi jobb- és baloldalhoz való viszony jelöli ki – ez esetben vonalzóval meghúzható egyenes lenne –, hanem kanyargóssá, zegzugossá és olykor ellentmondásossá is … Olvass tovább

Meghalt Szemán Ferenc

Öcsi halálára – meghalt Szemán Ferenc Most kaptam a hírt Horváth Sanyitól, hogy mára virradó éjszaka meghalt Szemán Ferenc (1937-2004), mindnyájunk Öcsije, a kárpátaljai képzőművészet legeredetibb és talán szeretetre legméltóbb alakja. Ezúton adózom emlékének. Azt hiszem, műveivel alaposan előkészítette azt a virtuális világot, amelybe most végleg átköltözött. Szellemének és képeinek örök derűjével búcsúzom tőle. „Szimbolikus, … Olvass tovább

Mire a madarak visszatérnek

Csingiz Ajtmatov Mire a madarak visszatérnek A két testvér egy törött szarvú szürke ökörrel bandukolt. Az egyik száron vezette, a másik pedig hátulról ösztökélte a tűzifával megpakolt állatot. Már látszott a falu, látszott a karám is, aztán feltűnt édesanyjuk futó alakja. Kertolgó asszony sietsége bajt sejtetett, régóta várakozhatott már a fiaira. Türelmetlenül hadonászott a karjaival, … Olvass tovább

Mars and go

Legutóbb a Marsról írtam, és kicsit maradnék a csillagászatnál. Először is le a kalappal Turcziék Dávid fia és felkészítő tanára előtt: Magyarországról bekerülni ebbe a NASA-diákprogramba: tiszteletet parancsoló teljesítményt. Érdekes pillanata volt a tegnapi Friderikusz-műsornak (A szólás szabadsága, M1), hogy amikor szüleiről kérdezte Fridi a gyereket, az apjáról szerényen és szemérmesen ennyit mondott: irodalmár. Eltűnődtem, … Olvass tovább

Ilia Mihály vip-listája

Ha valami megerősítheti az embernek a dolgok állandóságába vetett hitét, akkor az Ilia Mihály januári képeslapja. Talán lassan 20 éve is megvan annak, hogy azon kiváltságos (bár nagy számú) írók táborába van szerencsém tartozni, akiket a jeles irodalomtörténész, a Tiszatáj egykori legendás főszerkesztője ily módon felköszönt születésnapja alkalmából. Soha nem kérdeztem meg, de úgy sejtem, … Olvass tovább

Webutópia. Interjú Balla D. Károllyal

Webutópia Rövidinterjú Balla D. Károllyal Kérdezett Gergely Tamás (KÁFÉ) Szonettek 2004-ben… csak nem rendet akarsz vinni a káoszba, amit világnak nevezünk…? A káosz és rend aránya változatlan a világban. Amikor én itt majd összehozok pár tucat rendezett verssort, éppen akkor robban részeire egy meteor, akkor bomlik fel a testemben néhány ezer DNS, akkor válik dadogássá … Olvass tovább

Múzsák és mázsák – készítget

Elkészítettem a következő Hétvége-melléklet részére az önálló oldalamba (Múzsák és mázsák) szánt anyagaimat, de egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy… A helyzet az, mint legutóbb: a novemberi honorral egyelőre lógnak, én pedig már legutóbb konokul fejembe vettem, hogy a KISzónak nem dolgozom ingyen. Legutóbb az anyag leadási határideje előtt 1 nappal kaptam meg az öthavi … Olvass tovább

Fél kézzel egészen

Évekkel ezelőtt olvastam arról, hogy bár Oscar Petersonnak agyvérzés következtében a bal oldala részlegesen megbénult, de néhány év alatt nagy akaraterejének köszönhetően sikerült annyira felépülnie, hogy újra koncertezni kezdett és lemezt is kiadott. Állapota azonban nyilván romolhatott az eltelt esztendők alatt, mert nemrégiben meg azt hallottam a rádióban, az élő jazz-legenda most úgy lépett fel … Olvass tovább

Játék és recomment

Elindult a szonettjáték! A Beszédes Pistával volt egyeztetés után ma útjára indítottuk a Zynthynova, Szonett-sor című interakciót és szétküldtünk elég sok levelet. Ő a városlakóknak, én író-költő barátaimnak. Egész délután ezt csináltam, mert mindenkinek névre szólóan küldtem (vagyis nem körlevélként), és többüknek más mondanivalóm is volt. Lassú munka, de szeretem csinálni, mert ilyenkor mindegyiküket kicsit … Olvass tovább